Mostanaban nem igazan volt motivaciom, talan mert messzebb vagyok a repulos helyektol es haveroktol, de azert probaltam minden nyaron repulni egy kicsit miota onkentesen szamuztem magam Londonorszagba. Laragne a kedvencem (2003 nyaran az elso repulesem soran 4000m-re emelkedtem itt) es eddig az idojaras is a legmegbizhatobbnak tunt egesz Europaban, es a “rossz ido” is csak annyit jelent hogy van egy felnapos eso vagy eros szel fuj par napig (Mistral) es mindig sut a nap. Az idei ev kivetel, a helyiek szerint eleg vacak ido volt egesz evben, ahogy egesz Europaban, talan a spanyolok kivetelevel.
Iden 3 hetet szantam egy kis csavargasra, repulesre, stb … , mivel senki nem jott otthonrol, egy kicsit kalandosra sikeredett az eleje, mivel nem volt aki elhozza a tartalek Klassic-omat, de nem estem ketsegbe, ez a videk meg repules nelkul is elkepesztoen gyonyoru.

Repulovel London-Marseilles, majd vonatozas Laragne-ba, mokasan nezhettem ki mikor beallitottam estefele gyalog, 2 boronddel, kicsit furan is neztek ram az emberek. Persze csak satorallitas utan jutott eszembe korbenezni hatha van ismeros a kempingben, sok eselyt nem adtam neki, de szerencsere osszefutottam az angol baratainkkal, akikkel meg Kendi, Bence es Okros Laci haverkodott ossze kb 3 eve, maris volt tarsasagom es masnap oda is koltoztem mellejuk es folajanlottam nekik hogy szivesen “driver”-kedek amig sikerul repcsit szereznem.
Nem igazan volt ram szukseg, mert eleg vacak ido volt es alig repultek, pedig egyszer meg bicajjal is folmentem a starthelyre a kocsiert, de egyikuk meggondolta magat es inkabb nem repult igy lefele is kielvezhettem a bicajozas adta oromoket, jol meg is egett a kezfejem, mert mikor megy a nagyokos a hegyre ha nem del es 3 kozott … :)
Tavaly itthagytam a Topless-emet es a pondromat, de mar nem szivesen repultem volna vele, mert a belepo mar nagyon gaz es utalom a latnivegekkel valo kinlodast is, el is ajandekoztam, hatha meg valaki hasznat veszi a csoveknek. Szerencsere Eisiek egy heten belul mentek spanyolba csavarogni es itthagyta nekem a UP-t kb 1 hetre, igy mar csak a joidore kellett varni, a mazlista repult is egybol 1 orat Aspres-on, neki se sok lehetosege volt meg az iden repulesre. Persze a joido csak kesobb jott meg, es messze nem a “klasszik” Laragne ido volt, “csak” 2200m alap es 1-1.5m/s termikek, de nem is vartam mast az elozo esonap utan, igy nem is mentem sehova, inkabb helyben repultem 3.5 orat, gyonyoru volt a Provence-i naplemente es amikor a hegyek arnyeka elerte a Chabre labat elindultam a kempingbe, utolsonak szalltam le este fel 9-kor, az angolok mar aggodtak hol lehetek. A mokas az volt hogy a variom az elso percben megadta magat, pedig full toltest jelzett ki az elemekre, talan tul regi volt amit beletettem, szerencsere a csipogas megmaradt, minden mas lefagyott. Jo volt ujra repulni, ilyenkor mindig visszajon a kedvem a repuleshez. Masnap kezdodott az angol open, ki is irtak valami 125km cikkcakkot, de keson is mentem a versenyzok miatt es megint csak kb 2500 korul volt az alap es nem sok kedvem volt elindulni, de egy ora kinlodas utan megiscsak megprobaltam elerni a Beaumont, de deli szelben nem igazan mukodott, foleg hogy alacsonyan ertem oda a gerinc vegere es semmit nem adott, paran meg szenvedtek ott, de ennyi volt, (jo kis gyonge nyugatias szelekben mindig ott van az 5m/s), meg egy kis kinlodas a gerinc alatt, siklas a hegy mellett Serres fele hatha ad valamit egyik lab, de semmi, igy leszalltam a tobbiek melle a Silo meg a to mogott a hegyek ala. Hatalmas leszallo szelen nehany drot, de semmi extra ha sejted nagyjabol hol vannak, az ut tuloldalan voltak mar vagy 4-en, egyik meg is kerdezte “talan nem volt eleg nagy az o leszallojuk?”, nekem jobbnak tunt a frissen vagott tarlo mint a terdig ero fuben leszallni. Ujabb par nap piheno, de nem is bantam mert nagyon el vagyok szokva mindenfele mozgastol, es kezdtem megerezni a gyonge kis izmaimat.

Osszehaverkodtam a helyi franciakkal, akik meg egy “dinner party”-ra is meghivtak az Ajour es a St Genis kozotti volgybe (ilyen helyen szeretnek en is lakni, gyonyoru videk es meg le is lehet szallni a haz mellett). Megismertem egy helyi borasz pilotat is, aki hazi termeszetes modszerekkel kesziti a bort, igy nem leszel masnapos tole, ami garantalt, mert leteszteltem es tenyleg semmit nem ereztem reggel. Rengeteg pohar tort es sok bor fogyott, es egyre folyekonyabban beszeltem franciaul, nosztalgiaval gondoltam vissza a jo kis PiSE bulikra Budaorson es Nogradon.

Mire megjott a joido, Eisi is jelezte hogy csutortokon mar itt lesz, igy elkezdtem masik repcsit es sisakot intezni magamnak. Milyen jol is tettem mert szuper ido lett, a helyiektol kaptam egy zsir uj Xtralight 137-et amig itt vagyok, Bernard, a helyi tandem es oktatopilota meg adott egy tanulosisakot. Aspres-ra kellett menni, igy kicsit keson ertunk megint, ami nem lett volna baj, de becsuszott egy cirrusz, ami veget vetett a nagy josagnak amiben a versenyzok ujra kaptak egy 100km folotti sokfordulos tutisagot egeszen le a csodalatos Lac d’ St Croix-ig (Poimuisson repter), egyik angol baratunk 5km-el a cel elott szallt le (igaz ATOS-sal repul). Beterveztuk hogy mi is megprobalunk visszarepulni a kempingbe es legalabb Eisinek is meglesz az elso tavja, de a cirrusz miatt a termikek is begyongultek es a szel is nagyon beerosodott, raadasul nem is nyugatrol jott ahogy josoltak, hanem delrol ami pofaszel es az arbocos gepeink nem igazan szerettek szembemenni a 20-25km/h szellel, ami neha 32 is volt a variom szerint, talan Eisinek nem kellett volna annyit tokolni az uj variojaval nekem meg a pondro bekotessel, ami tul hosszu volt. Legalabb neha egyutt is tekertunk egy kicsit a 3.5 oras repules alatt. Igy elvezkedtunk a hegyen es bamultuk a Pic de Bure es az egesz deli Alpok csodalatos hegyeit es este 7 korul leszalltunk a hegy alatti repterre. Kaptam egy par olcso gagyi elemet az angoloktol a multkori kaland utan, de ez se birta sokaig, pont mikor rafordultam a repterre, makos lett a kijelzo es ennyi, pont a legjobbkor, mar ugyse kellett. Kezdem megszeretni Aspres-t, eddig csak egyszer repultem itt 3 eve az angolokkal, akik azt hittek egy “SkyGod” vagyok, mert minden nap jobbat repultem naluk, akkor sikerult visszamennem a kempingbe a nem tul eros nyugatias szelben. Most az ut is ezerszer jobb, mint akkor, a starthelyrol nem is beszelve, ami hatalmas es szep fuves, light-osabb idoben akar vissza is lehet szallni a tetore. Kiprobaltuk Mariannal az SMS kovetos modszert, ami hatszeles tavoknal hasznos lehet, beallitottam a GPS-es mobilomat hogy kuldje el felorankent a koordinataimat es Mariann meg beirta az iGO-ba es tudta hogy kb merre is jarok, sajnos kell melle a radio mivel csak egy pontot ad de iranyt nem, es ahogy latom mostanaban megint egyre tobben hasznaltok radiot, azt hiszem en is beszerzek egyet a jovo szezonra. Persze a tuti a Feri fele Livetrack, de kulfoldon az eleg maceras a draga roaming net miatt, de arra is ki fogok talalni valamit hamarosan (a franciaknal rablas a helyi SIM es csak 5 vagy 10 napig ervenyes ha veszel 20-30euroert egy kartyat es foltoltod 5-10 euroval, jol lenyuljak a turistakat)

Masnap Via Ferrata a La Caire nevu pici falu mellett (az Antenne d’ Hongrie mogott), ha erre jartok es nem repulos az ido mindenkepp probaljatok ki, 3-4 oras maszas, de nagyon megeri, nyilvan a legnehezebb utvonalat valasztottuk, volt benne hosszu fuggoleges fal, nehany rovid, de durva visszahajlos fal, amin csak a biztonsagi “pihenos” karabiner beakasztassal tudtam folmenni, de Eisinek is erosen kellett kapaszkodni, pedig o eros mint egy bika, Mariannak azert inkabb a konnyebb utat javasoltuk a csucsnal, de az se volt egyszeru … fuggohidak, egy szal droton himbalozas az eros szelben, es vegre a vegen a kotelpalya. Egyszer mar voltunk itt az angolokkal 3 eve, de azota csinaltak 3 kotelpalyat, 120-220m hosszu, de nagyon felelmetes, ezerszer jobb igy lejonni mint lesetalni az unalmas murvas uton. A vegen meg vissza akartunk menni az utolso 2 palyara meg egyszer de a kolcsonzos neni mar nagyon ment volna haza fel 6 korul, kepes volt folkiabalni hogy siessunk mar lefele.
Diavetites

A versenynapot lefujtak de elotte meg szivattak magukat, pedig latszott elore hogy remenytelen, de hat errol szol a verseny, masok dontenek helyetted, … eloszor elmentek Aspres-ra, nehanyan nyitottak is az eros ENY-i szel ellenere (NY-DNY-DK-re jo csak) majd visszamentek a Chabre-ra, ott mar jo sokan kinyitottak, nehanyat fol is boritott a “dust devil”, allitolag valaki el is startolt es dobalta mint a falevelet, inkabb ment is a kempingbe leszallni, es ott meg jol osszetorte a gepet, biztos megerte neki …

Most 3-4 napos MISTRAL van, allitolag ilyenkor is lehet repulni a Serre Poncon to mellett, vagy Mens-ben, csak helyben kell maradni es akkor nem gaz, annyira szelvedett, de az angolok nem nagyon vannak raizgulva, Eisiek meg ma reggel hazamentek, igy megvarom a keddet, hatha lesz meg 3 jo napom mielott visszarepulok Londonba.
Eldontottem hogy jovore veszek egy Litespeedet es sokkal tobbet repulok es megyek mindenhova, veszek egy luxus lakokocsit es korbecsavargom europat, ugyis a spanyoloknal is van rengeteg jo hely amit mar regota meg akarok nezni, es most a repuleshez is megjott ujra a kedvem. Volt itt egy haziverseny a franciaknak, talalkoztam a francia bajnokkal is, (Piero, aki egy olasz jogyerek, de Luxemburgban el, ide vezet ez a nagy globalozacio) es nagyon tetszett az otletuk, minden “nagy kartya” maga melle vesz egy kezdobb, de mar tavra erett pilotat es egyutt mennek tavra, nalunk is kene ilyet csinalni.
Repuljetek sokat meg az osszel es konyorgom valaki komolyan kezdjen el oktatni, mert nem latok uj neveket a versenyeken, majd telen kitalalok valami osztonzo dijat, mondjuk tamogatom az egesz evi repuleset az ujabb remenysegeknek.

Kicsit hosszura sikeredett, bocsi az ekezetek hianyaert, de lusta vagyok atallitani a billentyut …
Pedro

Ez egy ajándék nap volt. Két hidegfront közt sikerült pár óra nagyon szép időt kifogni. Előtte kedden esett egy csomót, reggel még nagyon felhős volt az ég, a starthelyen sár. Az volt a tervem hogy későn indulok mikor már szárad egy kicsit. Ezt a tovább erősítette az hogy láttam sokan lerohadnak a korai startolók közül. 12 után viszont valahogy beindulni látszott az idő és egyre több sárkány vágott neki. Beöltöztem és beálltam a sorba, de megfogadtam magamban hogy csak akkor megyek ha előttem egyértelműen emelkedik valaki. Ez megint felesleges óvatosságnak bizonyult. Csak fél kettőkor kerültem a levegőbe, a starthely előtt ott volt a kémény és semmivel sem tűnt gyengébbnek mint az előző napokon csak legfeljebb nem dobált annyira. Egyből felhőalap aztán jobbra el. Most szerencsére bőven volt társaság, nagyon jó ATOS-okkal együtt siklani. Jól otthagynak de aztán jelölik az emeléseket elöl. Sokszor sikerült jobban emelkednem mint ők, úgyhogy a következő termiknél ezt ugyanúgy el lehetett játszani. A magasfeszültségeknél a nagy keleti lejtőn sikerült kicsit elvacakolnom, de tudtam hogy menni fog ez egy jó hely, sokakat láttam ott magasságot gyűjteni. Utána a Lienz felé vezető gerincen már óvatosabb voltam, itt égettem meg magam vasárnap, nem is mentem a végéig hanem fordultam is vissza. Az volt a tervem ugyanis hogy ma inkább keleti irányban próbálkozom a Goldeck (Antennás hegy Spittal mellett ) felé. Visszafelé egy ATOS-t láttam tekerni egy kis sziklás gerinc felett, bementem fölé de csak valami nagyon durva dobálást sikerült találnom, ő meg keresztül tekert rajtam. Egy ernyővel együtt gyűrtük a darabos nullát aztán beerősödött, de hagytam hadd menjen, mert nagyon fárasztó volt egy körön őt is figyelni mert a nagy emelések, merülések közben egyszer ő volt magasabban aztán én. Mikor végre tiszta volt a terep én is kitekertem és az ATOS a végére bejött mellém és együtt mentünk tovább. Szuperül nézett ki a táj, eddig videóztam is de itt sajnos betelt a memóriakártya. Magasan siklottam a starthelyig, könnyű volt mert összefüggő felhőzet alatt mentem és mindenhol tartogatott. Utána viszont tovább kelet felé a Gaugen (ez a csúcs van egy vonalban a kempinggel) nem adott semmit valószínűleg azért mert eléggé le volt árnyékolva. Itt elkövettem azt a hibát hogy kimentem a völgy felé ahol a kezdő ernyők karcolgatnak, de magasan fölöttük persze nem volt meg. A Stagort legalább sütötte a nap, gondoltam az biztos adja de mikor odaértem csak turbulens nullákat találtam. Jól meg is merültem néha és ha tudtam is emelkedni valamennyit azt is hamar elvesztettem és meg jobban megmerültem. Tovább utaztam de ott sem adta, visszafordultam és láttam hogy már a kempinget se érem el. A vasárnapi kudarc jutott eszembe de azt mondam hangosan hogy “Nyugi, ki fogsz tekerni”. Ezt máskor is bedobom majd mert 10 másodperc múlva ott volt a három méter és ha ezt közben el is vesztettem akkor is éreztem hogy innen megvan. Nemsokára újra felhőalapon voltam, félórát sikerült vesztenem ezzel a kalanddal. Innen már konzervatívabb voltam, még továbbmentem egy kicsit keletre aztán a Stagor felett újra kitekerve nekivágtam a völgynek. Vicces volt hogy az elején egy alacsonyabban levő felhőt kellett kikerülnöm. A völgy déli oldalán a Weissensee mellett ezúttal találtam egy gyenge emelést (a szombat itt ért véget) amivel megint magasra kerültem és mentem tovább a Goldeck felé. Szerencsére könnyű volt haladni mert többen is voltunk, bőven voltak emelések és a gerinc feletti nagy összefüggő felhőzet tartogatott. A Goldeck-ig végül nem mentem el csak majdnem (emiatt még vissza kell menni ide repülni :)), mert sok volt az árnyék és már nem akartam egy siklásnál tovább eltávolodni a kempingtől. Még kimentem a tó felé, aztán mikor 7:1-et mutatott a GPS elindultam hazafelé. 15km siklásra volt szükségem, de bőven ment volna jóval több is mert egy napsütötte vonulat fölött mentem végig. Gondoltam ha közben találok még valamit akkor még megpróbálom a Reisskofel-t is (nagy sziklás csúcs a kempingtől DNy-ra), de a sok árnyék miatt már nem volt semmi úgyhogy leszálltam. Fél órával később bejött egy vastag cirrust ami mindent kiölt, már nem sok lett volna a napban. Büszkén mondtam Rékának hogy én vagyok az utolsó sárkány aki leszállt, aztán jött még pár ATOS, amit elintéztem azzal hogy az nem számít mert ugye nem sárkány, de negyed hétkor mikor már mindenki összecuccolt bejött még a sánta ruhpoldingi sárkányos akiről mindenki nagy tisztelettel beszélt. Ezek után én is. Különösen miután megnéztem a tracklogját és kiderült hogy 170 km-t ment. Természetesen Lienz felé aztán meg a Silian völgyben. Tény hogy ezen a helyen nagyobbakat lehet menni sárkánnyal mint Tolminban. Megéri visszajönni.Tracklog

Ez még mindig Greifenburg, kb. 12 km/h déli szelet jósóltak ami be is jött és a szokásosnál is darabosabbá tette a termikeket. Arra a következtetésre jutottam hogy az alpokba erős időben túl nagy nekem ez a 160-as U2. Ebben az évben (szerencsére:)) elég sokat fogytam, kb. 82 kg vagyok és így a súly intervallum alsó részébe csúsztam. Beleraktam 3 kiló ólmot a pondróba ami biztosan segít egy kicsit de amikor igazán él az idő elég sokat kell tornáznom. Persze ez nálunk otthon nem probléma, az alföldi viszonyok között direkt jól jön a gyengébb emeléseknél hogy nem terhelem annyira a szárnyat, de ezen a napon rock’n'roll volt. Egy körül start, utána jobbra keresgélés, agyalás, próbálkozás, teljesen fölöslegesen, mert megint a szerpentin felett tekertem ki pontosan a starthely előtt. Csak előre kell utazni 100m-t, nem értem a helyiek miért nem ezt csinálják, tuti. Egyébként érdekes dolgokat láttunk a starton. Volt olyan hogy többen is estek felfele elöl, de az aktuális játékos jobbra ment és még percekig vacakolt míg talált valami hasonlót. Ezek a pilóták el vannak kényeztetve, kellene nekik pár nyikomos lerohadós nap aztán utána figyelnék egymást ahogy illik.
Felhőalap 3000 körül volt (kesőbb 3200 is!), mentem megint egyből nyugat felé mint az előző napokon de legnagyobb meglepetésemre senki nem jött velem. Az is furcsa volt hogy felhők is csak a starthelyen, illetve attól keletre voltak. Nyugatra alig, vagy ami nehezen kialakult azt is hamar szétfújta a szél és szép lencsék lettek. Eljátszottam párszor hogy elindultam nyugatra, megsüllyedtem, aztán vissza a start fölé. Keletre többen voltak úgyhogy egy idő után arra próbálkoztam. Nagyon jól adta mindenhol, végig magasan repültem. A gyengébb termikekkel kicsit sodródtam ugyan hátra de nem volt vészes. Három után mintha már a dobálás is enyhült volna, a termikek nem akarták minduntalan kitépni a kezemből a kormányrudat.
Az viszont feltűnt hogy egyre kevesebben vagyunk a levegőben. Az ernyők teljesen eltűntek és azon kaptam magam hogy nagy ritkán látok egy ATOS-t, de ennyi az összes társaságom az előző napi nyüzsikkel szöges ellentétben. Olyan volt mintha már mindenki hazament volna a buliból. Nagyon messze északon volt egy szétesett zivatarcella, de a környékünkön nem láttam semmi vészeset. Ezen a napon szerencsére működött a rádió (a wouxun-ba jól be kell nyomni a headset dugót !) úgyhogy telefonos segítséget kértem. A magyarok négy körül már lent voltak a leszállóban és Robi megkérdezett egy helyi arcot hogy mi a pálya (ezúton is köszi!). Jött az üzenet hogy ha északnyugat felől sötétebb felhőket látok és a völgy fölött is emel akkor jön a front. Tényleg sötétebbnek tűntek a felhők abban az irányban, kimentem a völgy fölé és azt is megtapasztaltam hogy itt-ott nagyon emel. Nem a szokásos enyhe csipogás, hanem dobálós emelések. Úgy döntöttem hogy leszállok. Láttam hogy velem egy szinten van egy ATOS aki ugyanezt tervezi. Találtam egy jó kis -2,5öt amit addig tekertem míg csak a behelyezkedés volt hátra. Nagyon erős déli szél fújt, dobált rendesen de amúgy nem volt nehéz leszállni. Úgy jöttem le hogy a biztonság kedvéért fel se fogtam a trapézra hogy minél jobban tudjam húzni. Olyan erős volt a szél hogy a végén mikor már a földön álltam akkor is két kézzel a kormányrudat fogva tartottam a gépet ami még mindig repülni akart. Nekem ilyen még nem volt. Utánam még bejött pár ATOS és eltörtek pár trapézszárat. Azt már három éve megállapította Réka is hogy ezek a germánok nem tudnak leszállni. Úgy tűnik azóta nem javult a helyzet.
Gabás, Robi és Karesz épp megvárták míg leérek aztán indultak is haza. Még volt idő, végre el tudtam menni fürödni csukás után. El voltam fáradva de nagyon jól esett az úszás.
Tracklog

Ma ez egyértelmű lett, sikerült egy igen alapvető hibát elkövetni és ezért két óra alatt a földön is találtam magam. Ez azért különösen zavaró mert ezen a napon volt a legjobb idő egész héten, ezért jöttünk ide. Végre tényleg nem volt semmi szél és már nem is volt olyan vizes minden.
Időben el tudtam startolni és a kitekerés is jól ment. Sokat vacakoltam a starthelytől jobbra de aztán pont a starthely előtt egy szerpentin forduló fölött pofán vágott a három méter.
Mentem egyből nyugatnak a többiekkel együtt. Simán ment minden, a sok ernyő meg a felhők mutatták az emeléseket a csúcsok fölött mindig ott volt az anyag. Hamar elértem a nagyfesz vezetékeket ahol tegnap visszafordultam. Itt is sikerült kitekerni és mentem tovább a gerincen ami itt elfordul északnyugatnak. Sikerült elérni az áhított 3000-es magasságot, szélesen vigyorogtam. Az volt a tervem hogy átvágok a nagy völgyön és elmegyek Lienzig mert úgy éreztem csak így lehet igazán nagy háromszöget repülni. A gond az volt hogy senkit nem láttam a másik oldalon. Az utolsó termik tekerése közben láttam hogy egy sárkány nekivág de visszafordul. Magasan voltam és egy jó felhő volt előttem, úgy éreztem nem lehet gond, mentem és is egyedül. Sajnos a felhő nem adott semmit, én is visszafordultam gondolván hogy gyűjtök még egy kis magasságot és nekivágok újra ezúttal esetleg valaki mással együtt.
Na, innen elkezdtek a dolgok rosszul menni. Jól megmerültem és a gerincet csak épp nívóban értem el. Nem izgultam mert a talaj fölött 1600 m-en voltam és egy napsütötte délnyugati meredek sziklás lejtő volt előttem kilómétereken keresztül. Azt ugyan korábban olvastam hogy itt észnél kell lenni, de azt hittem ez csak akkor téma ha erős szelek fújnak és rotor tud kialakulni. Na, rotort azt kaptam én is szépen ezen a nulla szeles napon. Sehogy sem bírtam egy értelmes termiket talalni, egy két kör után minden szétfoszlott és közben mentem lefele rendesen. Egy idő után észrevettem hogy semmi értelme a gyengéket is tekerésznem mert minden ilyen kísérletnél rengeteg magasságot vesztek, inkább megyek előre hátha belefutok valami komolyba. Szerencsémre jött is egy jó erős termik ami teljes körön megvolt. Koncentráltam nagyon mert éreztem hogy ha ez nincs meg akkor vége a repülésnek és vissza sem érek. 400m-t emelkedtem benne, de még a gerinc szintje előtt kifújt, maradt a bukdácsolás tovább. Semmi értelmeset nem találtam. Már csak kb. 500m-el voltam a völgy fölött mikor láttam hogy megcsillan egy modellgép egy letörés mellett. Gondoltam ezt még megpróbálom, nemsokára megláttam a gazdáját is egy hegyi tisztás mellett, de pechemre motoros gép lehetett mert semmit nem találtam a környéken. Háromkor már a földön voltam és még órákon keresztül nézhettem a nagyszerű felhőket a csúcsok fölött.
Mi tagadás kudarcélmény volt különösen azért mert nem értettem mit csináltam rosszul. Az a gond hogy nincs senki akitől ezeket a dolgokat meg tudnám kérdezni. A helyiek segíthetnének de nem beszélek németül az a pár ember aki tud angolul az meg pont elég kezdő mint én. A holland srác is annyit mondott utólag hogy ott már nagyon sokan rohadtak le és hogy a helyiek azt mondják hogy azon a környéken a völgy fölött kell emelést keresni. Jobb híján a neten néztem jobban körül és azt hiszem meg is találtam a megoldást. Ez a magyar ernyős blog vezetett rá arra hogy a részleges lee oldal nevű jelenséget kellett volna komolyan vennem. Úgy látszik figyelni kell a völgyszeleket a gyenge szeles napokon is.
A magyar kollégákkal ma sem találkoztam a levegőben, de este azért bedobtunk egy sört. Mindenkinek bejött a nap, jó hely ez a Gerifenburg ha működik.
Tracklog